Beárazta már a piac a Q4-es optimizmust?
A 2026 végére vonatkozó bikapiaci forgatókönyv valószínűleg kevésbé a megszokott, „a negyedik negyedév szezonálisan erős” narratíváról szól, és inkább arról, mi következhet az amerikai félidős választások után. Mivel a Q4-es szezonális mintázat széles körben ismert, és a részvénypiacok már jelentős emelkedésen vannak túl, jogos kérdés, hogy az év végi optimizmus mekkora része épült már be az árfolyamokba.
A szezonalitás önmagában ritkán elég egy tartós rali fenntartásához. A további részvénypiaci emelkedéshez támogató eredményvárakozásokra, mérsékelt kötvényhozamokra, stabil inflációs várakozásokra és – döntő tényezőként – az amerikai–iráni konfliktus jelentős romlásának elkerülésére is szükség lenne. A kedvező negyedik negyedéves környezet így részben már tükröződhet az aktuális értékeltségekben, miközben a piac további emelkedésének fontosabb katalizátora a választások utáni időszak lehet.
Az erősebb bikapiaci érv
Érdekesebb történelmi hátszelet jelenthet a november 3-i amerikai félidős választás.
Az amerikai félidős választásokat követő időszak történelmileg az egyik legkedvezőbb szakasza volt az amerikai részvénypiacnak a négyéves elnöki cikluson belül. Fontos azonban különbséget tenni: maga a félidős választási év gyakran volatilis és viszonylag gyenge, míg a választás napját követő mintegy 12 hónap történelmileg jóval erősebb hozamokat hozott.
A Fidelity hosszú távú adatai szerint 1938 óta az S&P 500 a félidős választásokat követő 12 hónapban az esetek körülbelül 95%-ában pozitív árfolyamhozamot ért el, átlagosan mintegy 14%-ot. Ugyanezen adatok alapján a részvénypiac a félidős választások előtti 12 hónapban átlagosan hozzávetőleg 5%-ot, az azt követő 12 hónapban pedig körülbelül 14%-ot emelkedett.
Az elnöki ciklus történelmi mintázata
| Időszak | Az S&P 500 tipikus mintázata |
|---|---|
| Félidős választási év / az elnöki ciklus második éve | Történelmileg átlag alatti hozamok, gyakran jelentősebb választás előtti korrekcióval |
| Közvetlenül a választás körül | A volatilitás és a bizonytalanság magas maradhat, de a piac fordulópontja gyakran a választás napja körül vagy közvetlenül utána következik be |
| A félidős választás utáni 12 hónap | Történelmileg az egyik legerősebb hozamablak a négyéves elnöki ciklusban |
| Az elnöki ciklus harmadik éve | Általában a ciklus legerősebb naptári évének tekintik |
Ez fontos időzítési szempont a befektetők számára: a történelmi bikapiaci tendencia nem feltétlenül azt jelenti, hogy „vásárolj Q4-ben, mert az mindig erős”. Pontosabban egy lehetséges átmenetről van szó: a nehezebb félidős választási év után kedvezőbb választás utáni, majd harmadik elnöki ciklusévi környezet következhet.
Mit jelenthet ez 2026–2027-ben?
A jelenlegi ciklusban a történelmi keretrendszer árnyaltabb kilátást sugall:
- Mostantól novemberig a részvénypiacok volatilisek maradhatnak. A magas értékeltségek, az eredményvárakozások, a kamatérzékenység és a geopolitikai hírek egyaránt korrekciót válthatnak ki
- 2026 vége és 2027 vége között történelmileg kedvezőbb időszak következhet, feltéve, hogy a recessziós kockázat és az infláció nem gyorsul fel újra
- 2027, az elnöki ciklus harmadik éve, hagyományosan a négyéves ciklus legerősebb szakaszának számít
A választások nem automatikusan okoznak részvénypiaci emelkedést. Inkább több tényező is egy irányba állhat a félidős választások után:
- A választási eredmény ismertté válásával csökken a politikai bizonytalanság
- A befektetők nagyobb törvényhozási patthelyzetre számíthatnak, amit a piac kedvezően is értelmezhet, mivel kisebbnek tűnik a jelentős adó-, szabályozási vagy költségvetési változások esélye
- Az elnöki ciklus második évének gyengélkedése során a piac már feldolgozhatta a kedvezőtlen makrogazdasági hírek egy részét
- A likviditás javulása, az eredményvárakozások erősödése vagy a kockázatvállalási kedv visszatérése tovább erősítheti a történelmi mintázatot, de ezek az alapvető tényezők továbbra is fontosabbak, mint maga a választási naptár
Az iráni kockázat továbbra is központi
Az amerikai–iráni konfliktus a legfontosabb ok arra, hogy a választási ciklust ne kezeljük önálló kereskedési jelzésként.
A piacok az elmúlt időszakban megmutatták, mennyire érzékenyek az Iránnal és a Hormuzi-szorossal kapcsolatos fejleményekre. Amikor augusztus elején erősödtek a deeszkalációval kapcsolatos remények, az amerikai részvénypiacok emelkedtek, az olajárak pedig csökkentek. Amikor a befektetők kevésbé bíztak abban, hogy egy diplomáciai megállapodás újra megnyithatja a hajózási útvonalakat és stabilizálhatja a régiót, az olaj ára emelkedett, a Wall Street pedig gyengült.
Hogyan hat a konfliktus a piacokra?
- A Hormuzi-szorosban vagy annak környékén fennálló tartós zavarok támogathatják az olajárakat és növelhetik a globális szállítási költségeket
- A magasabb energiaárak megjelenhetnek a teljes inflációban, és óvatosságra késztethetik a jegybankokat
- A tartós inflációs nyomás magasabb amerikai államkötvényhozamokat eredményezhet, ami gyengíti a növekedési és technológiai részvények értékeltségi támaszát
- Eszkaláció esetén az energia- és védelmi szektor részvényei felülteljesíthetnek, míg az utazási, szállítási és más energiaérzékeny ágazatok nyomás alá kerülhetnek
- Egy hiteles diplomáciai rendezés csökkenthetné az olaj geopolitikai kockázati prémiumát, és javíthatná az általános kockázatvállalási környezetet
Az olaj ára augusztus elején több mint 5%-kal esett, amikor egy lehetséges rendezés irányába mutató jelek jelentek meg. Augusztus közepén azonban a konfliktus továbbra sem rendeződött, a Hormuzi-szoroson áthaladó hajózást érintő zavarok folytatódtak, a Brent ára pedig a 80-as évek vége és 90 dollár körüli sávban mozgott.
Összegzés
A 2026 végére vonatkozó bikapiaci forgatókönyvet nem elsősorban arra az elképzelésre kellene építeni, hogy „a Q4 általában erős”. Ez a szezonális várakozás részben már beépülhetett az árfolyamokba, különösen akkor, ha a befektetők már év végi ralira pozicionálnak.
Az erősebb történelmi érv a félidős választások utáni mintázat. Az amerikai részvénypiac a választást követően gyakran kedvezőbb szakaszba lépett, miközben a következő 12 hónap és az elnöki ciklus harmadik éve történelmileg a piac legerősebb periódusai közé tartozott.
A történelmi átlagok azonban tendenciák, nem garanciák. Az infláció, az államkötvényhozamok, az eredményvárakozások változása, a recessziós kockázat, az értékeltségek és az amerikai–iráni konfliktus könnyen felülírhatják a választási ciklushoz kötődő mintázatot. Ezért 2026 utolsó negyedévének kulcskérdése nem pusztán az, hogy kedvező-e a Q4-es szezonalitás, hanem az, hogy a piac képes lesz-e túllépni a geopolitikai zavarokon, és egy stabilabb 2027-es makrogazdasági és politikai környezet felé tekinteni.
